"A Real mindig nagyon rendes hozzám"

- Nem aggasztja, hogy a csapat és ön is gyengélkedik?
- Csöppet sem. Minden évben ugyanaz a történet ismétlődik, időbe telik, amíg formába lendülök, olykor több időbe, mint másoknak. Eddig azonban mindig megtaláltak a formámat.

- De most mintha a csapatnak is tovább tartana a formába lendülés a megszokottnál.
- Ez így van. Csupán egyvalamire van szükségünk: nyugalomra. Ha a nyugalom megvan, nem maradhat el a siker. Nyugalom és türelem.

- Igen, de ez utóbbi hiányzik a Madrid szurkolóinak szótárából.
- Tudom, nem is a szurkolótól várom a türelmet és a nyugalmat, hanem a játékosoktól. Ami az öltözőn kívül történik, arra nincs befolyásunk, ám ott bent nyugalmat akarunk.

- Ami önt, személy szerint illeti, mintha élvezné a klub teljes támogatását. Kezdve attól, hogy tavaly 2007-ig meghosszabbították a szerződését.
- A Real Madrid mindig is nagyon rendes volt hozzám. 2001 óta, tehát mióta megérkeztem a Juventustól, élveztem a vezetők teljes bizalmát. De szerintem a többi játékos is megkapta ugyanezt. Bárcsak ezentúl is így lenne, és senki se szórakozna velünk!

- Igen ám, csakhogy a Real Madriddal kapcsolatban nagyon nehéz nyugalomról beszélni... Az egész világot foglalkoztatják a csapaton belüli történések.
- Tudom, de ez az az ár, amit azért fizetünk, hogy a Real madridban játszhatunk. Ez az érem másik oldala. Az állandó, ránk nehezedő nyomás. A másik serpenyőben pedig a hatmillió eurós évi fizetés... Ezért kell egységesnek és nyugodtnak lennünk nekünk, játékosoknak, mert kívülről senki sem fog segíteni nekünk.

- Ennyire fájnak a kritikák?
- Nem arról van szó, hogy fájnak vagy sem. Úgy kondicionálni magunkat, hogy ha jól játszunk, és dicsérnek, azt meghalljuk, ha pedig nem megy, és szidnak, az leperegjen rólunk. Nem könnyű.

Zidane nem olvas újságot

- Az újságokat például elolvassák?
- Én ugyan nem, de van, aki igen. És utána sokáig arról beszélgetnek. Engem viszont mindez nem érdekel, ezen már régesrég túl vagyok.

- De azért elfogadja a kritikát?
- Ismétlem: ez az ára annak, hogy a Real Madrid játékosa vagyok.

- Az nem zavarja, hogy megkérdőjelezik az önök játékát, fizikai állapotát, mi több, a küzdeni akarását?
- Ezen csak nevetek. Főleg azon, amikor azt mondják, hogy ennek a csapatnak, ennek a generációnak már vége van. Ez egy óriási marhaság.

- Ezek szerint ez a Madrid fog még nyerni?
- Biztos vagyok benne. Ezért nevetek a baljós prognózisokon. Megvan a csapatunk ahhoz, hogy még sok örömet szerezzünk a szurkolóinknak. És bajnoki címeket. Spanyolországban és Európában is.

- Azt is mondják, önök közül többen már sohasem fognak olyan szinten futballozni, mint idén március előtt, amikor a krízis elkezdődött...
- Nem felejtettünk el futballozni, abban mindenki biztos lehet.

- Harminc csodálatos és hat borzalmas hónapot élt át a Madrid játékosaként, ma már a csapat veteránjai közé tartozik. Hogyan élte meg ezt a drasztikus változást?
- Természetes, hogy elég rosszul. Nagyon rosszul. Márciusig úgy tűnt, mindent megnyerünk, aztán egy pillanat alatt semmivé foszlott az idényünk. Bevallom, rengeteget gondoltam a szurkolóinkra, és nagyon sajnáltam őket.

- Mondja csak, hogyan viszonyul a csapat mezéhez?
- A szívemhez nőtt. Voltak olyan éjszakáim a közelmúltban, amikor nem jött a szememre álom, mert folyton az járt az eszemben, miként tudnánk kilábalni a válságból.

- A legnagyobb fia már érti, mi is történik a csapat körül. Mit mondott neki, amikor hazament egy olyan meccs után, amit elveszítettek?
- Akár hiszi, akár nem, otthon nem téma a futball.

- Komolyan?
- Komolyan. Szerencsére a gyerekeknek a futball továbbra is csak egy játék. Nem nagyon foglalkoztatja őket a csapat gyengélkedése. Persze jobban örülnének, ha mindig csak nyernénk, de nekik a futball tényleg csak játék.

- Meglepte önt Camacho távozása és García Remón érkezése?
- Nem, mert ilyen a futball. A minap megkérdezték tőlem, nem zavart-e, amikor Camacho azért kritizált minket, mert túlságosan cizelláljuk a játékot. Nem zavart, de az az igazság: Camachónak tudnia kellett volna, hogy milyen a Real Madrid játéka, amikor elvállalta a csapat irányítását.

- Talán éppen emiatt távozott?
- Fogalmam sincs, bizonyára megvoltak az okai.

García Remón Del Bosque klónja

- Rosszban voltak Camachóval?
- Hogy is lehettünk volna rosszban, amikor nem is volt időnk rá? Valójában semmilyen viszony nem alakult ki közöttünk.

- Persze a csapatnak nyilván nem tetszett, hogy se szó, se beszéd - elment.
- Ez egyetlen csapatnak sem tetszene. Biztos megvolt rá az oka, hogy elhagyjon bennünket...

- És most itt van García Remón, aki sok tekintetben Del Bosque klónja...
- Így van, nagy a hasonlóság. Érthetően beszél, nem köntörfalaz. Ezt szeretjük. Viszont ennyi idő után még nem ismerjük eléggé.

- Gondolja, hogy ez a legjobb módszer ennek a csapatnak az irányítására?
- Del Bosquénak bevált, nem?

- Mostanában arról szól a fáma, hogy önnek középső középpályást kell játszania, afféle Vieira- vagy Makelele-módra. Megvan ehhez a fizikai kondíciója?
- Megvan. Már játszottam korábban ebben a szerepkörben, például Bordeaux-ban, és nem voltak gondjaim.

- Ahhoz mit szól, hogy egy csapat, amelyben Ronaldo, Raúl, Figo, Owen, Beckham és Zidane játszik, mindössze négy gólt szerzett hat bajnoki fordulóban? Olyan keveset, mint még sohasem a története során.
- Ez minimum meglepő. Kevés a gól, és még kevesebb a magyarázat. A Deportivo ellen nem volt szerencsénk, mert kihagytuk a rengeteg helyzetet. Csak idő kérdése, hogy feltámadjunk.

- Gondolja, hogy a szurkolók fogják még élvezni a Madrid játékát?
- Ebben biztos vagyok.

- Kitűzött önmaga elé valamilyen konkrét célt erre a szezonra?
- Csak azt, hogy jól menjen a játék. Ha ez megy, akkor a többi magától jön.
 
Ch. Gáll András

[origo]