Raduciou - Panucci:

Ezt a történelmi tettet eddig egyetlen focista hajtotta végre: az európai labdarúgás egyedüli csúcstartója ebben a kategóriában nem más, mint Florin Raduciou. A román támadó hazájában valóságos csodagyereknek számított, már 16 évesen bemutatkozott az élvonalban a Dunamo Bucuresti színeiben; külföldi pályafutását 1990-ben kezdte meg, amikor is az olasz Bari futballistája lett. Ezt követően azt a bravúrt hajtotta végre, hogy négy év alatt négy talján klubnál is megfordult, köztük az AC Milanban is, amellyel bajnokságot nyert, ámbár a rossoneróknál csak hét bajnokin szerepelt. Ott is hagyta a milánóiakat, a spanyol RCD Espanyol focistája lett; a barcelonaiaknál két és fél évet töltött el, viszonylag eredményesen. 1997 januárjában eladták az angol West Ham Unitednek, a Kalapácsosoknál azonban nem sok vizet zavart, fél évvel később távozott is Londonból, mégpedig Stuttgartba. A VfB-nél is csak egy szezont húzott le, majd megint Olaszország felé vette az irányt, és a Serie B-s Brescia focistája lett. Amikor 2000-ben hazatért a Steauába, úgy tűnt, pályafutása hamarosan véget ér, és Raduciou leragad a négy topligát megjárt játékosok táborában, ám fél évre rá nagy meglepetésre szerződést ajánlott neki az AS Monaco, és a román labdarúgó ezzel futballtörténelmi tettet hajtott végre. Igaz, a francia élvonalban sem futballozott túl sokáig, csupán 12 mérkőzésen szerepelt, de a tény ettől még tény marad: eleddig ő az egyetlen labdarúgó, aki mind az öt csúcsbajnokságban pályára lépett.

A négy topligában szerepelt labdarúgók exkluzív klubjának "alapítója" egy olyan futballista, aki pályafutását az európai labdarúgásnak abban a korszakában kezdte, amikor az állandó klubcserék még korántsem voltak mindennaposak. Jürgen Klinsmannról van szó, akinek egyedül a spanyol bajnokság maradt ki pályafutása során a topligák közül. Pedig annak idején a Real Madrid többször is szerette volna leigazolni, de a transzfer mindannyiszor meghiúsult. A jelenleg német szövetségi kapitányként dolgozó Klinsmann természetesen a Bundesligában kezdte pályafutását, és az sem volt szokatlan, hogy a német pontvadászatból a Serie A-ba szerződött, hiszen abban az időszakban ez egy jellemző útirány volt. Az FC Internazionalénál eltöltött időszakot követően aztán Franciaország felé vette az irányt, és az AS Monacóban is vezéregyéniségnek számított, de az igazán meglepő húzás az volt részéről, amikor 1994-ben az angol Tottenham Hotspur futballistája lett. Ez volt az a transzfer, amellyel megnyitotta a négy topligában megfordult labdarúgók táborát. Angliában sem okozott csalódást, hiszen 1995-ben az év játékosának választották meg a Premier League-ben. Ezt a titulust egyébként Németországban kétszer is begyűjtötte (1988-ban, illetve 1994-ben), azaz  mind a négy topligában megállta a helyét, ami bizony a később a klubhoz csatlakozó labdarúgókról nem mindig volt elmondható.

Klinsmann első követője a portugál Paulo Futre volt, akire elsősorban az Atlético Madrid drukkerei emlékezhetnek szívesen, elvégre a spanyol egyesületnél két részletben (1987 és '92 között, illetve az 1997-98-as szezonban) összesen 172 bajnokin szerepelt. A két madridi időszak között azonban rövid ideig megfordult az Olympique Marseille-ben, a Reggianában, az AC Milanban és a West Ham Unitedben is - utóbbi két gárdában tehát Raduciou klubtársa is volt.

Klinsmann és Futre mellé 2000 nyarán két francia focista is csatlakozott: Christian Karembeu és Didier Deschamps. Kettejük közül Deschamps ma már edzőként tevékenykedik, de annyi bizonyos, hogy nem akármilyen futballista-pályafutásra tekinthet vissza. Hazájában az FC Nantes-ban kezdte karrierjét, majd az Olympique Marseille focistája lett (menet közben egy szezont a Girondins Bordeaux-ban is eltöltött), és már az OM-mel is rendkívül sikeres volt: két bajnoki cím mellett a Bajnokok Ligája elsőségét is begyűjtötte. A Juventus FC-vel azonban még ezt is felül tudta múlni, hiszen a torinóiakkal is nyert egy BL-t, de itt három alkalommal akasztották a nyakába a bajnoki aranyérmet, és nem mellékesen az olasz kupában is diadalmaskodott egyszer. A Juve után is egy sztárgárda igazolta le, mégpedig az angol Chelsea FC, ahol csak egy évet töltött el, de egy FA-kupa-győzelemhez ez is elég volt. 2000 nyarán jött a negyedik topliga, mégpedig a Primera División, Valenciában már nem számított meghatározó játékosnak. Így is csak ő mondhatja el magáról a négy topligások közül, hogy három országban is nyert valamilyen trófeát.

Deschamps (jobbra) kihozta a maximumot pályafutásából

Érdekes módon honfitársa, Karembeu éppen akkor került az FC Nantes első csapatához, amikor Deschamps távozott a klubtól. Első sikerét is a Kanárikkal érte el öt évvel később: begyűjtötte a francia bajnoki címet. Következő klubjával, az olasz Sampdoriával azonban semmit sem tudott nyerni, annál inkább a spanyol Real Madriddal, amellyel a BL-ben jutott a csúcsra. 2000 nyarán aztán ő is belépett a "klubba", hiszen az angol Middlesbrough FC játékosa lett, de itt csak egy szezont töltött el. Igaz, ő még mindig aktív, azóta megfordult a görög Olympiakosznál, jelenleg pedig a svájci Servette FC labdarúgója, tehát elméletben akár az ötödik topligában is kipróbálhatja magát.

Ugyanez igaz Christian Panuccira is, aki 2001 januárjában mutatkozott be negyedik topligájában. Nála a Serie A-ban való szereplés adott volt, hiszen olasz futballistáról van szó, és már pályafutása elején is jelentős sikereket mondhatott magáénak, elvégre az AC Milannal két bajnoki címet, valamint egy BL-t nyert. Következő klubjánál, a Real Madridnál is alapember volt, és a sikerek sem maradtak el: spanyol bajnoki cím és újabb BL-diadal. Ezután visszatért Olaszországba, az FC Internazionaléba, majd 2000 nyarán a Chelsea futballistája lett, ahol azonban nem sok vizet zavart, és fél év elteltével távozott, mégpedig Franciaországba. Az AS Monacónál eltöltött időszakra sem emlékezhet vissza azonban túl jó szívvel, köszönhetően a "klub" egy másik tagjának, Didier Deschamps-nak, aki edzőként konfliktusba keveredett a védővel. Panucci így aztán 2001-ben hazatért Olaszországba, jelenleg az AS Roma focistája.

Blanc - Mornar:

2001 nyarán újabb két focista mondhatta el magáról, hogy immár a negyedik topligában is szerepelt. Közülük Laurent Blanc volt a nagyobb név, hiszen a francia védő korábban olyan egyesületekben is megfordult, mint az AJ Auxerre, az Olympique Marseille, az FC Barcelona vagy éppen az FC Internazionale, ezen kívül nyert francia bajnoki címet, illetve KEK-et is. Ezzel együtt nem kis meglepetést okozott, amikor Milánóból a Manchester Unitedbe szerződött, de a Vörös Ördögöknél is megállta a helyét, olyannyira, hogy még a bajnoki címet is elhódította a MU-val. Maratoni hosszúságú karrierjét 2003 nyarán zárta, összesen 602 topligás mérkőzéssel a lábában, ami rekordnak számít a négy csúcsbajnokságban megfordultak között.

Taribo West más szempontból tarthatja magát egyedinek: ő volt az első játékos, aki nem európai országból származva futballozhatott az öt elitbajnokság közül négyben. A nigériai védő az AJ Auxerre-ben Blanc klubtársaként nyert bajnokságot és kupát is Franciaországban, majd mindkét milánói egyesületnél megfordult, az Interrel UEFA-kupát is nyert. A sztárcsapatok után aztán kisebb egyesületek következtek, mérsékelt eredménnyel: a Derby Countyban még meghatározó embernek számított, és nagy szerepe volt abban, hogy a Kosok 2001-ben megőrizték élvonalbeli tagságokat, ám Kaiserslauternben már nem emlékeznek rá valami jó szívvel.

Westnek hamarosan akadt követője a fekete kontinensről, a kameruni Rigobert Song ugyanis 2001 decemberében lett a "klub" tagja. Ő is Franciaországban kezdte topligás karrierjét, és itt szerezte eddigi egyetlen klubtrófeáját, amikor az FC Metzcel elhódította a ligakupát. 1998 nyarán aztán Olaszországba igazolt, de a Salernitanában nem sok időt töltött, mert két hónap (és négy bajnoki) után lecsapott rá a Liverpool FC. A hátvéd Angliában játszott még a West Ham Unitedben is, a Kalapácsosok adták kölcsön őt az 1. FC Kölnnek 2001 decemberében. Song a Bundesligában remekelt, de a szezon végeztével elhagyta a klubot, és a francia RC Lenshoz szerződött, majd az idén nyáron a Galatasaray SK focistája lett - vagyis már csak egy spanyol szerződés hiányzik neki ahhoz, hogy az ötödik topligában is bemutatkozhasson.

Szintén a 2001-2002-es idény közben került negyedik topligájába Youri Djorkaeff, akinek szintén csak a Primera División hiányzik karrierjéből. A francia élvonalban az AS Monacóban és a Paris-SG-ben szerepelt, előbbivel kupát, utóbbival pedig KEK-et nyert, majd ezt követően az FC Internazionaléval is elhódított egy nemzetközi trófeát, mégpedig az UEFA-kupát. Nem kis meglepetést okozott, amikor 1999 nyarán a német 1. FC Kaiserslauternbe igazolt, de Otto Rehhagel irányítása alatt remekül futballozott a Bundesligában is. Amikor azonban Rehhagel távozott, neki sem volt maradása, arra viszont kevesen gondoltak, hogy az angol Bolton Wanderersben köt majd ki, sőt, az albioni városban is közönségkedvenc lesz. Sőt: bár a Bolton a nyáron felbontotta szerződését, a Blackburn Rovers lecsapott rá, így továbbra is az angol élvonalban szerepel.

Mint látható, az 1998-as világbajnok francia együttes több tagja is elmondhatja magáról, hogy négy topligában is szerepelt - ötödikként Christoph Dugarry csatlakozott ezen focisták táborához. A csatár azonban a Serie A-ban és a Primera Divisiónban sem aratott nagy sikert: az AC Milantól és az FC Barcelonától is rövid időn belül elküldték. Érdekesség, hogy Franciaországban is csupán egy trófeát gyűjtött be, 2002-ben ligakupát nyert a Girondins Bordeaux-val, hogy ezt követően aztán Angliában, a Birmingham Cityben is kipróbálja magát.

Mornarnak már csak a Serie A hiányzik

A négy topligások klubjának legutóbbi belépője egyben a legmeglepőbb név is, hiszen a fenti futballisták azért elég illusztris névsort alkotnak: világ- és Európa-bajnokokról, BL-győztesekről, valódi sztárokról van szó, míg a horvát Ivica Mornarról ugyanez aligha mondható el. Ezzel együtt a kopasz focista már szintén a negyedik topligájában szerepel, még ha a négy elitbajnokságban összesen is alig játszott ötven mérkőzést. A Bundesligában még az 1995-96-os szezonban 19 összecsapáson játszott az Eintracht Frankfurt színeiben, majd a következő idényben a Sevilla FC-ben 11 találkozón vetették be. Ezután megfordult a spanyol másodosztályú Ourensében, aztán éveken keresztül a belga RSC Anderlechtben futballozott, majd az idei esztendő elején leigazolja őt a Portsmouth FC. Angliában sem töltött el sok időt, csak egy fél szezont, hiszen nyáron már a francia Stade Rennes csapott le rá.

A klub tehát jelenleg tizenkét tagot számlál, és a névsort végigtekintve több érdekességet is megfigyelhetünk. Elképesztő például a franciák fölénye, ők alkotják a tagság felét, mint ahogyan az is feltűnő, hogy a társaság felénél a Bundesliga a "hiányzó láncszem", négyen pedig csak a Primera Divisiónt hagyták ki - az angol és a francia bajnokságban viszont mindannyian megfordultak.

Név	angol	francia	német	olasz	spanyol	összesen
J. Klinsmann	56/29	65/29	230/110	103/36		454/204
P. Futre	9/-	8/2		14/5	172/37	203/44
F. Raduciou	9/3	12/2	19/4	96/22	59/18	195/49
C. Karembeu	33/4	130/5		62/5	51/1	276/14
D.Deschamps	26/-	263/13		123/4	13/-	425/17
C. Panucci	8/-	14/3		229/17	63/4	314/24
L. Blanc	48/1	318/81		108/12	28/1	602/95
T. West	17/-	73/1	10/-	48/2		148/3
R. Song	56/-	183/6	16/-	4/1		259/5
Y. Djorkaeff	75/20	190/73	55/14	87/30		407/137
C. Dugarry	30/6	302/54		21/5	7/-	360/65
I. Mornar	8/1	8/-	19/1		11/2	38/ 4

(origo)