Gianluigi Buffon

danee  2004.11.18. 20:01

Gianluigi Buffon mindent tud, amire egy kapus csak vágyhat, természetesen a válogatott kezdõkapusát is a személyében tisztelhetjük. 2001-ig hárman váltották egymást az 1-es mezben (Peruzzi, Toldo és Buffon), de mióta a Parmából világrekord-méretû összegért Torinóba igazolt, megkérdõjelezhetetlen a helye - Toldo bármennyire is sérelmezi ezt. Az olasz U-21-es csapat tagjaként EB-gyõztes lett 1996-ben, de 1997-ben már a nagyok között is bemutatkozhatott az oroszok ellen, s csak 19 éves volt. A 98-as VB-n kerettag volt, sõt, a mezõny legfiatalabb játékosa, de nem játszott Peruzzi miatt, majd a 2000-es EB-t sérülés miatt kihagyta, akkor futott be helyettese, Toldo. A 2002-es VB-n mindegyik meccsen játszott, s remekül védett, akárcsak a 2004-es EB-n: a csúnyán leszerepelt azurrik legjobbja volt Zambrotta mellett, ha továbbjutnak a csoportból, biztosan õ lett volna a torna legjobb kapusa!
A Parmában mutatkozott be 17 évesen, 1995-ben - emlékszem, a magyar TV is készített vele interjút, s nem hittem el, hogy csak 17, kinézett vagy 25-nek az arca miatt... A csapatban összesen 168 meccset játszott. Egyébként a Canaletto di Spezia nevû kölyökcsapatban ismerkedett meg a sportág alapjaival, 1986 és 1988 között, majd a Perticata és Bonascota nevû amatõr klubokban erõsödött - mezõnyjátékosként! Innen igazolt a Parmába, bár hívta a Milan és a Bologna is. Egyébként távoli rokona volt Lorenzo Buffon, egykori Európa-bajnok kapus és négyszeres olasz scudetto-gyõztes portás. A kis Buffi 1996-ban tûnt fel, amikor a serdülõ EB legjobbja lett, köszönhetõen 5 hárított 11-esének! A kameruni válogatottat (példaképe Thomas N'Kono) és a gombfocit kedvelõ fiatal srác gyerekkorában a foci mellett Clint Eastwood filmjeiért rajongott leginkább...

A Serie A-ban 1995 novemberében mutatkozott be, s nem is akárhogyan: az akkoriban BEK-címvédõ Milan ellen õ volt a mezõny legjobbja, pedig az ellentõl az aranylabdás Weah, Simone, Roby Baggio, Boban rohamozott, elõtte meg Cannavaro, Zola és Sztoicskov szaladgált. A 17 évesen kapott gól nélkül debütált srác ezzel a Serie A 2. legifjabb játékosa lett! Ezek után végleg beverekedte magát a sonkások csapatába, kiszorítva Luca Buccit, s a következõ évben Ronaldo büntetõjének hárítása után megkapta becenevét: Superman. Elõzõ becenevét is a 11-esek miatt érdemelte ki: még a serdülõ-EB után a 90-es VB 11-esölõjérõl nevezték el Goycoecheának. Elsõ nemzetközi szezonjában a Dortmund ellen kifogta Chapuista és Möller büntetõjét is... 1998-ban a válogatottban is bemutatkozhatott, s szokása szerint emlékezetes módon: tökéletesen pótolta Peruzzit a VB-pótselejtezõn, s kijutottak a France 98-ra. A VB-n csak tartalék volt Peruzzi mögött, s "2." nagy tornáján, a 2000-es EB-n is pihent: õ volt a kezdõkapus a selejtezõkön, de a norvégok elleni felkészülési meccsen eltörte karját, s Toldo helyettesítette, zseniálisan.

1998/99 egyébként emlékezetes volt mind neki, mind a Parmának, hiszen olasz kupát és Szuperkupát, valamint UEFA-kupát nyertek Malesani mester legényei. Akkoriban sokakkal együtt ez volt a kedvenc csapatom, hiszen a Parmalat gyár házi csapatában játszott Buffon elõtt Cannavaro, Sensini,Thuram, Bennarivo, a középpályán Dino Baggio, a világbajnok Boghossian, a válogatott Vanoli, Fuser, Sztanics, a csatársorban Chiesa és Crespo, a gólkirály (késõbb Amoroso), s a csapat esze az argentin Verón volt... Ekkor kavarta élete elsõ és utolsó botrányát is: rejtélyes okokból a 88-as mezben szeretett volna játszani, ami az olasz fasisztáknál a Heil Hitler "beceneve" volt, mert az ABC 8. betûje a h. Egyébként õ a 00-t vagy a 01-et szerette volna, de azt az olasz szövetség nem engedélyezte, s így lett a 88, mert Itáliában a 4 karika az erõ jelképe. Ezután a pólójára a "Halál arra, aki megadja magát!" feliratot hímeztette, s mint késõbb kiderült, ez szintén az olasz fasiszták egyik jelmondata volt...

2001-ben aztán a Parma pénzügyi csõdje miatt eligazolt az Ennio Tardini-stadionból a Delle Alpiba, potom 52.29 millió euróért! A Barca sokallta az árát, nem úgy a Juve, aki megtalálta a sokat bizonytalankodó Edwin van der Sar utódját. Ezzel õ lett a világ legdrágább kapusa, s az 5. legdrágább focista. Elsõ évében õ kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban, 23 gólt 34 meccsen. Nyáron a VB-n az olaszok legjobbja volt, Dél-Korea ellen még 11-est is hárított, de Moreno spori ellen õ is tehetetlen volt:(. 2003-ban megint bajnok lett, s megnõsült: felesége a szépséges Vicenza Cali, civilben olasz válogatott futónõ. Gigi tavaly 32 meccsen játszott, s a végén scudettót akaszthattak a nyakába, emellett 15 BL-meccset is játszhatott, bár döntõben a 11-esekkel nem volt szerencséje. Igaz, õ megtette a magáét, kettõt hárított, de a legvégén a nagyképûek császára, Davids "kilõtte" a Juvét. Bár azt is neki köszönhetik, hogy sor került a szétlövésre: az elsõ félidõben Pippo Inzaghi el sem hitte, hogy kivédte labdáját. Amúgy el sem jutottak volna odáig, ha az elõdöntõben nem védi ki szokás szerint Figo 11-esét 10 perccel a vége elõtt.

Az év végén az UEFA õt választotta az év játékosává, de 2004 nem az õ éve: óriási bakikat követett el a Brescia elleni derbin, majd a Juvéval szégyenszemre rúgott gól nélkül esett ki a Depor ellen, kettõs vereséggel.
De túl a problémákon, benne tisztelhetjük napjaink legjobb kapusát, aki nem véletlenül lett a Puma frontembere. Na ja, a sport a vérében van, hiszen édesanyja diszkoszvetõ, édesapja pedig súlylökõ volt (biztos nehéz gyerekkora volt szegénynek, micsoda pofonokat kaphatott!)... Testvére, Veronika pedig olasz klasszis röplabdázó volt. Apropó, 11-esek: a Parma tagjaként 82 tizenegyesbõl 44-et megfogott!!!

Szerzõdése 2006 nyaráig szól, éves fizetése a klubtól kb. 3.5 millió euró prémium nélkül.
forrás: foci.buj.hu