Milan Baros, akit odahaza csak az ostravai Maradona néven emlegetnek, a 2004-es portugáliai EB egyik legnagyobb felfedezettje volt. Bár fiatalon, nagy tehetségként igazolt a Liverpoolba, nem tudta igazolni a 3.2 millió fontos üzlet hasznosságát - az EB-re is egy pocsék szezon után érkezett. Sokan azt tartották, a gólkirályság után végre feloldódnak a gátlásai a klubcsapatában is, de õszi angliai szezonja nem ezt igazolja... A kis Milan gyerekkorában a Banik Ostravában kezdett el focizni, s már 18 évesen hat mérkõzésen játszhatott a cseh elsõ osztályban. Gólt még nem szerzett, de a következõ két évben hat-hat góllal tette le a névjegyét, s az utánpótlás-válogatottaknak is rendszeres tagja lett: az U-21-ews válogatottban összesen 15 mérkõzésen kapott szerepet, s ezeken kilencszer volt eredményes. 19 évesen már a felnõttek között is bemutatkozhatott: 2000 áprilisában a belgák ellen vetették be a nemzeti tizenegyben, s góllal debütált, majd az észak-írek elleni VB-selejtezõkön is betalált: év végén 8/6-os mutatóval állt! Ezzel végleg befutott: bár az ostravai gárda sem számított odahaza rossznak (Bolff, Jankulovszky, Sverkos, természetesen az európai nagy klubba szeretett volna igazolni, ezért még a legnagyobb helyi klub, a Sparta érdeklõdését sem fogadta el. S milyen jól tette! A következõ õsszel 11 gólt termelt, így a Liverpool 5.3 millió eurót fizetett érte, s a januári átigazolási idõszakban Angliába igazolhatott. A Dortmund, a Juve és az Inter is szerette volna leigazolni, de Houllier érdeklõdése, s fõleg Berger és Smicer személye döntött a Pool mellett. Ugyanazzal a lendülettel repülhetett is vissza, mivel a királyság Munkaügyi hivatala nem adta meg munkavállalási engedélyét, mondván, nem szerepelt a válogatott mérkõzések 75 %-án. Azonban a liverpooliak fellebbeztek, s fiatal korára és elért eredményeire hivatkozva mégis leigazolhatták: utánpótlás Európa-bajnok, bronzérmes és olimpiai résztvevõ volt már 21 éves korára! Az érte folytatott nagy harc ellenére eleinte nem kapott sok szerepet, pedig miatta adták el Robbie Fowlert a Leedsnek - bár elsõ meccsét nem akárhol, a Nou Campban játszhatta le, ahol Emile Heskey cseréjeként léphetett a gyepre. Abban az évben nem is talált be, ám 2002-ben a szezon elõtti hagyományos amszterdami nyári tornán remekül játszott, s a bajnokságban kilenc alkalommal volt eredményes, ráadásul úgy, hogy az Owen-Heskey-duó végig kezdõ volt, így rendszerint csak a kispadon kezdte a mérkõzéseket! Ott volt a Manchester elleni Ligakupa-döntõn is, ahol remek játékkal járult hozzá az õsi ellenfél legyõzéséhez. A válogatottban is stabilizálta helyét: Kollerrel nagyon jól kiegészítik egymást: Jan, az óriás képviseli a statikus, a fiatal, fordulékony Milan pedig a dinamizmust. A következõ szezonja a tragikusra sikeredett: a liverpooli játékosok mumusa, a Blackburn Rovers ellen az ott kölcsönben szereplõ klubtársa, a német Babbel egy szerencsétlen belépõnél eltörte lábát - abban az évben mindössze egy találatig jutott... Tavasszal már felépült, ám a francia edzõ, Houllier már nem bízott benne, így fõleg a kispadon jutott neki hely, néha még ott sem - talán éppen ezért volt kirobbanó formában az EB-n. A válogatottban végig alapembernek számító, a piros-fehér-kék mezben roppant gólerõs és felszabadultan teljesítõ Baros a torna gólkirálya lett. Öt mérkõzésen öt gólt szerzett, balszerencséjére a görögök ellen már õ sem tudott segíteni a Nedved kiválása után szárnyaszegett cseheken - igaz, gólhelyzetet is kihagyott, ezen az estén nem segített kék színû kabala-cipõje. Nem is csoda, ha a jól sikerült torna után a nagyobb klubok is érdeklõdni kezdtek a bajnokságban csak szenvedõ játékos iránt: a Real elnökjelöltje, Sanz õt ígérte a népnek megválasztása esetén, de Olaszországból is kapott ajánlatokat. Fél éve még gondolkodás nélkül eladták volna, ám a vörösök új edzõje, Rafa Benitez kijelentette, hogy nála a Baros-Cissé támadósor az alap, azaz érinthetetlen. A Premiershipben nem tudta folytatni nyári formáját, bár a mérkõzések 40 %-án betalált egy rossz formában lévõ gárdában, de valljuk meg, egy EB-gólkirálytól azért többet várnak... Pedig nagyon lelkes: a hollandok elleni VB-selejtezõn még cipõ nélkül is sprintel tovább, kapott is egy sárgát. 2004-ben bekerült mid a FIFA Év legjobbja, mind az Aranylabda 50 jelöltje közé, ám egy esetleges jó helyezése egyenlõ lenne a csodával. forrás: foci.buj.hu