Az Udinese hosszú évek óta afféle átmenetet képez a közép- és az élcsapatok között. Utóbbiakat rendre megelőzik a táblázaton a fekete-fehérek, a bajnoki címért, illetve a dobogós helyekért folyó harcba azonban (kivéve az 1997-98-as idényt, amikor a kispadon Alberto Zaccheronival, a csatársorban pedig Oliver Bierhoff-fal és Márcio Amorosóval fémjelzett csapat bronzérmes lett) nem tud beleszólni. Az előző idényt a hetedik helyen zárta Luciano Spalletti csapata, azaz ismét (igaz, ezúttal csak a hatodik helyen végzett Lazio kupagyőzelmének köszönhetően) elindulhatott az UEFA-kupában.

A játékosok tehát ismét kettős terhelésre számíthattak, amihez azért hozzászokhattak az elmúlt években, hiszen az Udinese lassan törzstagnak számít az UEFA-kupában. Ennek megfelelően a vezetőség igyekezett a nyáron megerősíteni a játékoskeretet, hogy a gárda a lehető legmesszebbre juthasson, de minimum az idén először megrendezett csoportkörben érdekelt legyen. A célokkal a játékosok nagy többsége azonosult, a kulcsemberek közül csupán Martin Jörgensen távozott, a dán szélső ezután a Fiorentinával szeretne zajos sikereket elérni. Carsten Jancker és a cserekapus belga Olivier Renard távozását könnyebben kiheverte a csapat, hiszen ők még kiegészítő embernek is csak jelentős túlzással voltak nevezhetők az elmúlt szezonban.

Új játékosok viszont szép számmal érkeztek a posztján a holtszezonban megerősített tréner, Luciano Spalletti gárdájához. Jörgensen pótlására két játékost is igazolt a csapat, az Empoli gólvágója, Antonio di Natale és a Regginától leigazolt, Udinében ismerősen mozgó Davide di Michele személyében. Di Natale nem egyedül jött Empoliból, hanem "hozott magával" két védőt, Manuel Bellerit és a brazil Cribarit is. Egy védekező középpályás is érkezett a csapathoz, mégpedig Stefano Mauri, aki korábban a Modena, tavaly pedig a Brescia legjobbja volt posztján. A keret tehát nem gyengült, sőt, a vezetőség szerint erősödött is, hiszen a rajt előtt a grémium finoman jelezte Spallettinek, nem bánná, ha a következő nyáron a Bajnokok Ligája selejtezőjében szerepelne a csapat.

A bátor célok kihirdetése után nem sokkal kínos kudarc érte a gárdát: az UEFA-kupa első fordulójában, a csoportkör előtti utolsó (egyben a gárda számára első) kanyarban a görög Panioniosz otthonában 3-1-re kikaptak a fiúk, és a hátrányt a visszavágón sem sikerült ledolgozni (a második találkozót 1-0-ra nyerték az olaszok), így a hellének jutottak a csoportkörbe, az Udinese számára pedig maradt a hazai bajnokság.

Melyet sokkal jobban kezdett a csapat, mint nemzetközi szereplését, hiszen az első három bajnokin veretlen maradt az együttes, sőt, Morgan de Sanctis kapus még gólt sem kapott. Két 0-0-s idegenbeli döntetlen között hazai pályán négyet rúgott a Parmának Spalletti társulata, a szurkolók tehát joggal bizakodtak a hasonlóan remek folytatásban. Ami elmaradt, hiszen a negyedik fordulóban a Brescia 2-1-re győzött a Friuliban, a következő játéknapon pedig a Juventus is elvitte a három pontot Udinéből. A két vereséget egy harmadik követte, hiszen az Internazionale 3-1-re legyűrte a fekete-fehéreket a Giuseppe Meazza stadionban. Mégsem uralkodott el a pánikhangulat a csapat háza táján (még a Fiorentina elleni hazai döntetlen után sem), a vezetőség úton-útfélen hangoztatta, bízik Spallettiben és a játékosokban.

A tréner és a focisták köszönték a bizalmat, és a maguk módján igyekeznek meghálálni: következő öt bajnokiját megnyerte a gárda, Bolognában és otthon a Palermo ellen 1-0-ra nyert az Udinese, az idén parádézó Lecce ellen az idény egyik legjobb mérkőzésén 4-3-ra győzött a csapat idegenben, majd Rómából hozta el a három pontot az AS Roma ellen. Tíz forduló után a gárda négy győzelemmel, három döntetlennel és három vereséggel állt, mégpedig a körbeveréseknek és néhány nagycsapat botladozásának köszönhetően a negyedik helyen, sőt 12 játéknapot követően az udineiek a dobogó harmadik fokát foglalhatták el.

Mindenki tisztában van vele, hogy valóságos csodára, legalábbis a jelenleginél jóval kiegyensúlyozottabb szereplésre van szükség, hogy a bajnokság végén is hasonló pozícióban horgonyozzon le az együttes. Ha pedig ez sikerül, az együttes - a klub története során először - pályára léphetne a Bajnokok Ligája selejtezőjében, és talán végre kitörhetne a "jó középcsapat" skatulyából.

(FOCIVILÁG)