Reyes Sevillában látta meg a napvilágot 1983. szeptember elsején, és világéletében az FC Sevilla szurkolója volt. Még csak kilencesztendős volt, amikor jelentkezett az egyik toborzóra, és az egyesületnél láttak fantáziát benne. Tizenhét esztendősen már a klub B csapatában futballozott, nem is rosszul.

A nagycsapat ekkor a Primera Divisiónban szerepelt, és 2000. január 30-án, a Real Zaragoza elleni bajnokin Reyes az élvonalban is bemutatkozhatott öt perc erejéig. Ezt azonban több meccs nem követte a felnőttek között, visszakerült a tartalékok közé, és a következő idényben is csak egy összecsapás erejéig lépett pályára a nagycsapatban a másodosztályban. Ezután már véglegesen is az első gárda keretéhez tartozott, sőt, alig hagyott ki pár mérkőzést, miközben rendkívül eredményes is volt, kilenc gólt ért el.

Az Arsenal ekkor már figyelte a tehetséges támadót, és az Ágyúsok januárban olyan ajánlatot tette a Sevillának, amit nem lehetett visszautasítani: a teljes vételár ugyanis 35 millió euró volt, igaz, ezt több éven keresztül fizetik ki a spanyoloknak. Reyes angliai pályafutása nem a legjobban kezdődött, hiszen februárban a Middlesbrough elleni ligakupa-elődöntőn öngólt vétett, de hamarosan javított: az FA-kupában a Chelsea ellen az ő duplájával nyert a csapat, hamarosan a bajnokságban is betalált, sőt, a BL-ben is eredményes volt - éppen a Chelsea ellen.

Összességében hasznos tagja volt a veretlenül bajnoki címet nyerő Arsenalnak, így aztán kisebb meglepetést okozott, hogy az Európa-bajnokságra utazó spanyol válogatott keretből kimaradt. A jelenlegi szezonban már egyértelműen alapembernek számító az Ágyúsoknál, eddig egyetlen bajnokiról sem hiányzott: hol bal oldali középpályást, hol pedig csatárt játszik.

A Premier League első öt fordulójában egyaránt eredményes volt, és bár azóta csak egy gólt ért el a bajnokságban, az ötvenes listára való felkerülése teljesen jogos - idén ugyan valószínűleg nem kap sok voksot, de lesz ő még dobogós az Aranylabda-szavazáson.