Samuel Eto'o

Az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) a Mallorca kameruni csatárát, Samuel Eto'o-t választotta 2003 legjobb afrikai labdarúgójává, aki tavalyelõtt a 3. helyen végzett Diouf és Koffour mögött. Samuel fontos gólokkal segítette klubcsapatát a Spanyol Kupa megnyeréséhez, hazája válogatottját pedig a Konföderációs Kupa döntõjébe lõtte. A támadó tavaly nyáron szívrohamban, a futballpályán elhunyt honfitársa, Marc Vivien Foé emlékének ajánlotta díját, amelyet Foé özvegyével együtt vett át. Eto'o egy másik aranyban is "részvényes", lévén 2004-ben Kamerun lett a kontinens legjobb válogatottja.

Sammy tulajdonképpen már 2 éve kacérkodik Afrika koronájával, de elõdje, a kétszeres gyõztes szenegáli El Hadji Diouf miatt csak egy ezüst- és egy bronzérme volt, 2004-ben viszont elhozta Okocha és Drogba orra elõl az aranyat. Életrajza nagyon érdekes és tanulságos. A kameruni fiú világrekorder: 17 évesen már ott volt a VB-n a válogatottal a France '98-on s játszhatott a Kamerun-Olaszország meccsen, annak ellenére, hogy a Realnál még nem számoltak a felnõttek között vele, bár már 15 évesen leigazolták Kamerunból. A fiatal géniuszt fiút fel is vitték a nagyokhoz, de Raúl, Suker, Morientes, Mijatovics mellett nem sok sót evett meg. Kölcsön is adták elõször a Leganésnak, majd Aganzóval együtt az Espanolnak, ahol szintén nem váltotta meg a világot. Érdekes módon eközben a válogatottnak azért törzstagja maradt. 1999-ben még kapott egy esélyt a királyi klubban, de nem játszott jól, így kölcsönadták a Mallorcának, ahol viszont olyan jól játszott, hogy bár megtartották a fele játékjogát, a másikat eladták kb. 13 millió dollárért.

A szigeten Eto'o végleg befutott: ott volt a 2002-es VB-n is, ahol a szaúdiak ellen õ lõtte a gyõztes gólt, valamint kétszeres Afrika-bajnoknak és egyszeres olimpiai-bajnoknak vallhatta magát pár éven belül. Hihetetlenül jó a fizikai testfelépítése, aminek köszönhetõen egy világrekordot is tart: 2003-ban, amikor 5-1-re eldöngették a bajnok Realt, 5 méteren 3 métert vert a szintén nem ólomlábú Roberto Carlosra!!! 2003 nyarán, miután a kupadöntõben duplázott, már kész tényként tálalták az újságok, hogy a Valenciához igazolt. Ám végül maradt, bár még az Arsenal, az Atletico Madrid, újra a Valencia, a Barca és a Manchester United is bejelentkezett érte. Következõ szezonja pocsékul sikerült: bár 16 góljával hátán vitte elõre társait, a Mallorca a kiesés ellen küzdött egész szezonban, ráadásul a januári Afrika-kupán is kritikán aluli teljesítményt nyújtott - talán már minden idegszálával leendõ csapatára koncentrált...

Mivel játékjogának fele a Realé, így nagy szerepe volt 2004 nyarán Perez terveiben, de csak mint valutapótlék Vieiráért és Tottiért. Érdekes módon a fõvárosiak nem ragaszkodtak hozzá, pedig jópár gólt berámolt nekik mallorcai színekben! Így lett Afrika legjobbjából cserealap egy nagyszabású pókerpartiban. Szerencséjére a Realnak kellett a pénz Owen megvásárlásához, így megkötötték a 24 millió eurós üzletet a legnagyobb riválisukkal - mondhatni Afrika aranylabdását Európáéra cserélték. A kameruni fiú harcossága, erõszakossága nagyon jól passzol a támadó középpályás-trió, Ronaldinho, Giuly és Deco pengésebb stílusához - a végeredményrõl mindent elmond, hogy egy hónap sem kellett neki, s máris vezeti a góllövõlistát. Érdekes módon még azt sem lehet mondani, hogy bánkódnak miatta a királyi klubnál: ott a kispadon az aranylabdás Owen és a BL-gólkirály Morientes csücsül...
forrás: