A rendkívül jól sikerült nyári erősítések után (többek között Juan Sebastián Verón, Esteban Cambiasso, Edgar Davids, Nicolás Burdisso, Sinisa Mihajlovic és Giuseppe Favalli érkezett - egyértelműen a bajnoki cím volt az elvárás az Intertől és a szintén júliusban szerződtetett Roberto Mancini vezetőedzőtől. Ezzel a kerettel (hiszen a kulcsemberek közül csupán Fabio Cannavaro távozott) ez a célkitűzés reálisnak is tűnt a rajt előtt, sőt, az első néhány forduló után is, hiszen a csapat remekül kezdte a szezont. A nyitófordulóban 2-2-t ért el a gárda Veronában, a Chievo ellen, majd a Palermo elleni, hazai 1-1 után az első győzelem is megszületett, Mancini együttese 3-2-re győzött Bergamóban, az Atalanta ellen. Akkor még örültek a veretlenségnek a szurkolók, de ma már nyilván lemondanának erről a kétes dicsőségről. Azóta ugyanis egy kivételtől eltekintve (a hatodik fordulóban az Udinese ellen sikerült 3-1-re nyerni) valamennyi találkozóján egy pontot szerzett az Inter. A negyedik mérkőzésen az AC Parma vitt el egy pontot a Giuseppe Meazza stadionból (2-2 lett a végeredmény), majd a szezon első ragadója következett az AS Roma otthonában. A remek találkozó vége 3-3 lett, a milánóiak már 3-1-re is vezettek, így tulajdonképpen vesztettek két pontot. Ezután jött az Udinese elleni siker, majd a városi rangadó, amely gól nélkül zárult. A nyolcadik fordulóban, Leccében végre úgy tűnt, megszakad az ikszsorozat, hiszen Adriano és Obafemi Martins találataival bő félórányi játék után 2-0-ra vezettek a vendégek, de Valerij Bozsinov duplájával egyenlítettek a déliek, így ismét csak egy pont jutott Manciniéknek. A Lazio ellen is elszórakozta a győzelmet az Inter, hiszen a csapat a hajráig magabiztos játékkal vezetett, de egy védelmi megingás elég volt a vendégeknek az egyenlítéshez, a milánóiaknak pedig az újabb döntetlenhez. Az olasz rekordot a tizedik fordulóban állította be az együttes: a firenzei 1-1 volt a nyolcadik pontosztozkodás tíz bajnokin, ami korábban csupán négy klubnak (1967-ben a Mantovának, 1971-ben a Varesének, 1985-ben az AS Romának, két évvel később pedig a Comónak) "sikerült". A következő, Bologna FC elleni találkozón kétszer is vezettek a kék-feketék, de előbb Fabio Petruzzi, majd a 87. percben Claudio Bellucci is egyenlített, így 2-2 lett a végeredmény. A 12. fordulóban a Cagliari otthonába volt hivatalos a csapat, ahol tulajdonképpen jó eredménynek számított volna egy döntetlen, csak nem ebben az elátkozott szezonban. Mégis csak egy pontot vihettek haza a milánóiak, ráadásul annak is kénytelenek voltak örülni, hiszen kétgólos hátrányból álltak fel az utolsó negyedórában. Legutóbb a Juventus FC volt az Inter vendége, és a második félidő közepén úgy tűnt, megszakad a fekete-kékek hihetetlen sorozata, hiszen a torinóiak 2-0-ra vezettek. Mancini fiai azonban fantasztikus hajrát vágtak ki, és kis híján fordítottak: Christian Vieri szépített, Adriano pedig egyenlített, de a harmadik gólt nem sikerült bepréselni Gianluigi Buffon kapujába, így ez a bajnoki is döntetlenül zárult. Így 13 forduló után két győzelem és 11 döntetlen volt a csapat mérlege, a hátrány máris 15 pont a listavezető Juventusszal szemben, és bár a következő körben a milánóiak 5-0-ra verték a Messinát, a különbség nem változott, márpedig ez a hátrány a Juve formáját elnézve nem tűnik behozhatónak. A bennfentesek szerint még sincs veszélyben Mancini állása, pedig sokan úgy vélik, a kevés győzelem, és főleg a sok, nyerő helyzetből döntetlenre adott találkozó elsősorban a tréner hibája. A leggyakrabban elhangzó vád az egykori kiváló csatárral szemben az, hogy még mindig nem találta meg az ideális kezdő tizenegyét; nemcsak a játékosokat cserélgeti nyakra-főre, hanem az alapfelállást is gyakran változtatja, nemegyszer még mérkőzés közben is variálja a taktikát, amihez a pályán lévők nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni. Egyre többen kérdőjelezik meg a nyári igazolásokat is: Mihajlovic, Burdisso és Favalli érkeztével nem lett stabilabb a védelem, Cambiasso és Davids közel sem szűr olyan hatékonyan a középpályán, mint előző klubjaikban, elöl pedig a bomba formában lévő Adrianón kívül minden csatár csődöt mondott eddig. Ha említett játékosok, és a többiek teljesítménye belátható időn belül nem javul fel látványosan, nem biztos, hogy januárban is Roberto Mancininek hívják az Internazionale vezetőedzőjét. (FOCIVILÁG)