A legtöbb új szerzemény a Tottenham Hotspurhöz érkezett, de a White Hart Lane-en egészen az átigazolási időszak utolsó napjáig a szurkolók nem nagyon jöttek lázba az új szerzeményektől. Az Excelsior Mouscrontól megvett, vagyis a holland másodosztályból leigazolt marokkói középpályás, Munir el-Hamdaui vagy a Slavia Praha kapusa, Radek Cerny nem tűnt különösebben nagy fogásnak, mint ahogyan a Viktoria Plzentől szerződtetett fiatal középpályás, David Limbersky sem.

Az AS Romától kölcsönvett egyiptomi csatár, Mido már ismertebb névnek számít, de a Spurs hívei csak akkor élénkültek fel, amikor kiderült, hogy klubjuk ajánlatot tett a másodosztályú Nottingham Forestnek a patinás egyesület két játékosáért, az ír válogatott szélsőért, Andy Reidért, illetve az angol utánpótlás-válogatott középhátvédért, Michael Dawsonért.

A Tottenham a két focistáért 11,5 millió eurónak megfelelő összeget kínált, amit az anyagi gondokkal küszködő Nottingham el is fogadott. A két focistának így csak pár órája volt, hogy még éjfél előtt átessenek a kötelező orvosi vizsgálatokon, és a határidő előtt aláírják szerződésüket új klubjuknál, amit meg is tettek. A Forest egyébként lehet, hogy ezzel a húzással megmenekül a csődtől, viszont a kiesés elleni küzdelemben nem jön feltétlenül jól a csapatnak, hogy két legjobbját eladta - könnyen lehet, hogy a kétszeres BEK-győztes a következő idényben már a harmadosztályban szerepel majd.

Dawson és Reid leigazolása egyébként kiválóan mutatta azt a tendenciát, hogy a brit játékospiacon belül sokkal nagyobb összeget lehet kérni egy-egy focistáért - elvégre a Tottenham két olyan játékosért fizetett ki 11,5 millió eurót, akik tehetségesek ugyan, de a Premier League-ben még sohasem

Ám nem ez az egyetlen példa erre: a West Bromwich Albion 2,1 millió eurót adott a másodosztályú Burnley FC középpályásáért, Robert Chaplow-ért, a Norwich City 4,5 millióért vette meg a Crewe Alexandra csatárát, Dean Ashtont, aki vezeti ugyan a Championship góllövőlistáját, de magasabb szinten még nem próbálhatta ki magát.

Nem meglepő tehát, hogy a két legdrágább transzfer is a brit játékospiacon köttetett: a legtöbbet a Newcastle United fizette, amikor 11,3 millió euróért megvette a skót Rangers FC francia középhátvédjét, Jean-Alain Boumsongot, míg az Everton FC kilencmillió eurónak megfelelő összeget fizetett ki a Southampton FC csatáráért, James Beattie-ért.

Egy másik jellemző tendencia az angol klubok átigazolási politikájában, hogy egyre több egyesületi vezető figyelme fordul Spanyolország felé, és a Premier League első számú importőrének már nem annyira a Serie A, mint inkább a Primera División számít. A sort anno még a Chelsea FC nyitotta meg (mint az olasz focisták esetén) Claudio Ranieri vezérlete alatt, és ma már az angol egyesületek előszeretettel üzletelnek a hispán klubokkal.

A prímet most természetesen a Liverpool FC vitte, amelynek Rafa Benítez személyében spanyol mestere van, és az Anfield Roadra januárban két labdarúgó is érkezett Spanyolországból: Fernando Morientes a Real Madridból, míg Mauricio Pellegrino a Valenciából. De igazolt a Primerából a Birmingham City (Mehdi Naftit vette kölcsön a Racing Santandertől, valamint Walter Pandianit az RC Deportivótól), a Manchester City (Kevin Keegan az Atlético Madrid holland szélsőjét, Kizito Musampát igazolta le) és az Everton FC is (a liverpooliak az Athletic Bilbao középpályását, Mikel Artetét szerezték meg). Ráadásul az útvonal mindkét irányban nyitott volt, hiszen Thomas Gravesen az Everton FC-ből a Real Madridba, Jesper Grönkjaer pedig a Birmingham Cityből az Atlético Madridba szerződött.